A többség a nyugdíjas éveket távolinak érzi, nem akar ezzel foglalkozni. Pedig a megtakarítások aranyszabálya szerint minél korábban elkezdődik a pénz félrerakása, annál könnyebb lesz havonta kisebb összegekkel megteremteni azt az összeget, amely a nyugdíjba vonulás után biztos alapot jelenthet a megélhetéshez.
Sajnos hosszú távon elkerülhetetlennek tűnik, hogy az állami nyugdíjat mindenki kiegészítse valamilyen módon. Az elkövetkező évtizedekben a felosztó-kirovó rendszerben várhatóan egyre kevesebb aktív dolgozónak egyre több nyugdíjat kell kitermelnie, az
így kieső forrásokat pedig máshonnan kell pótolni.
Nem véletlen, hogy az állam 2014 januárjától komoly ösztönzővel támogatja az öngondoskodást: a nyugdíjbiztosítással rendelkező személyek az alapbiztosításra az adott évben befizetett díj 20%-át, de legfeljebb évi 130 ezer forintnyi adójóváírást is elérhetnek az SZJA törvényben
meghatározott feltételek szerint.
Ha a fenti állítás igaz is, nem biztos, hogy törvényszerű, hiszen senki sem vágyik arra, hogy a végigdolgozott évtizedek után a pihenés éveiben kelljen megszorítani a nadrágszíjat. Ha időben, kisebb összegek félretevésével kezdődik el a takarékoskodás, akkor a nyugdíjas évek is ugyanolyan értékesen telhetnek el, mint a munkával aktívan töltött esztendők. A szabadidő mellett érdemes a várhatóan növekvő egészségügyi kiadásokkal is kalkulálni!
Sokan tekintetnek pesszimistán a jövőbe, de a számok szerencsére nem őket igazolják. Magyarországon - akárcsak egész Európában - folyamatosan emelkedik a várható élettartam. Az OECD nyugdíjba vonuláskor várható élettartamról szóló felmérése szerint a munkában töltött aktív évek után várhatóan még átlagosan 16 évet élünk, vagyis félretenni nagyon is érdemes!